Hírek

Öregedő társadalmak, átalakuló nyugdíjrendszerek

 

A világ nyugdíjrendszereinek két, napjainkban jellemző jelenségre mindenképp megoldást kell találnia: egyrészt a folyamatosan növekvő várható élettartam, másrészt a gazdaságilag fejlett társadalmak elöregedő népességéből fakadó kihívásokara kell választ adni.

 

Jelenleg a gazdag országokban 3-5 aktív korúra jut egy nyugdíjas, a becslések szerint 40 év múlva ez 1-2-re fog csökkenni. Magyarországon körülbelül 1,3-1,4 a járulékfizetők és a nyugdíjasok aránya, valamint nagyon alacsony a gyermekszám, ezért a nyugdíjrendszer átalakítása aktuális és komplex feladat.

 

Európában a nyugdíjellátás 1889-ban jelent meg, amikor Bismarck Németországban bevezette a világ első nyugdíjrendszerét.  A 20. században széles körben elterjedt az idősekről való anyagi gondoskodás ezen formája, a 21. századra azonban a korábbi megoldások egyre kevésbé tűnnek fenntarthatónak, és a nemzetközi figyelem arra irányul, hogyan lehetne átalakítani a nyugdíjellátást.


A fejlett országok többségében a nyugdíjak nagyobbik részét (átlagosan 60%-át) az állam biztosítja, és majdnem mindenhol elérhető valamiféle védőháló, egy minimum juttatás azok számára, akiknek nincs egyéb jövedelme.
Finanszírozás alapján a nyugdíjrendszerek két fő csoportra oszthatók, az úgynevezett pénztári és a felosztó-kirovó rendszerre. A pénztári rendszerben mindenkinek saját, névre szóló számlája van, a dolgozó aktív évei során ide, (vagy ide is) fizeti járulékait, itt gyűjti megtakarításait. A megtakarításokat pénztárak kezelik, befektetik, majd, az így összegyűlt összeg alapján állapítják meg és folyósítják a nyugdíjat. A pénztáraknál összegyűlt megtakarítás többnyire örökölhető. Ezzel szemben a felosztó-kirovó rendszerben az állam az aktív munkavállalók járulékaiból befolyó összeget osztja el nyugdíjként az idős korú népesség körében.  A több pillérű rendszerek ezen kettőnek valamilyen kombinációját alkalmazzák, így a nyugdíj egy része az államtól, másik része valamilyen nyugdíjpénztártól származik.

 

Bármelyik rendszer is legyen jellemző egy országra, a világ azon részének, ahol létezik nyugdíjrendszer, két, napjainkban jellemző jelenségre mindenképp megoldást kell találnia. Ezekhez kapcsolódóan a nyugdíjrendszerek átalakítása aktuális és sok vitát gerjesztő kérdés Európán belül csakúgy, mint Amerikától Japánig számos országban.

 

Az egyik ilyen alapvető kérdés a várható életkorhoz kapcsolódik.Hála a második világháború óta emelkedő életszínvonalnak és az elérhető, jó színvonalú egészségügyi ellátásnak, a legtöbb országban az utóbbi 50-60 évben jelentősen magasabb lett a várható életkor, míg a nyugdíj-korhatárok nem emelkedtek. Ez azt jelenti, hogy életünk sokkal nagyobb részét töltjük nyugdíjasként, mint a korábbi nemzedékek. Ezzel párhuzamosan egy mai idős nyugdíj-ellátása magasabb összeget igényel, mint valaha. Mivel a fejlett országok többségében az átlagos életkor nyugdíjba vonuláskor nem éri el a hivatalos nyugdíjkorhatárt (például leszázalékolás, vagy korengedményes nyugdíj miatt), ez a hatás még erősebb (az EU területén az átlagos nyugdíjba vonulási életkor nem éri el a 60 évet).

 

A másik tendencia, amelyet kezelniük kell a nyugdíj-rendszereknek, a fejlett gazdaságú országok társadalmának elöregedése.  A nyugdíjakat, vagy azok jelentős részét szinte mindenhol az aktív munkavállalók befizetései fedezik, ami egyrészt a jelenkori nyugdíjak szempontjából fontos, de legalább annyira meghatározza a jövőbeli ellátást is. Az aktív dolgozók és a nyugdíjasok aránya alapvető mutató a jelenre nézve, a termékenységi ráta pedig a jövő járulékfizetőinek arányát mutatja - a fejlett gazdaságú országokban mindkét arányszám jelentősen csökkent, és a becslések szerint ez a csökkenés gyorsulni fog a jövőben. Az arányokat az úgynevezett függőségi ráta mutatja leglátványosabban, mely a nyugdíjas és az aktív korú népesség arányát ábrázolja egy adott társadalmon belül, azaz azt, hogy hány munkaképes korúnak hány idős ember nyugdíját kell biztosítania. Ez az arány világszerte egyre erősebb ütemben csökken, jelenleg a gazdag országokban 3-5 aktív korúra jut egy nyugdíjas, a becslések szerint 40 év múlva ez 1-2-re fog csökkenni. A képet tovább árnyalja, hogy az aktív korúak nem mind valós, járulékfizető munkavállalók, jelentős a diákok, munkanélküliek aránya, akik nem tudnak a nyugdíjakhoz hozzájárulni. Ezen számítások alapján számos országban már most egy-két munkavállaló termeli ki egy nyugdíjas ellátását.

 

Magyarországon különösen sok nehézséggel kell a nyugdíjrendszernek szembenéznie, hiszen nagyon magas az aktív korú inaktívak aránya (hazánkban körülbelül 1,3 - 1,4 a járulékfizetők és a nyugdíjasok aránya), valamint nagyon alacsony a gyermekszám. Ezért, hasonlóan a többi, idős polgárairól gondoskodó államhoz, a nyugdíjrendszer átalakítása aktuális és komplex feladat.

 

A magyarországi rendszer, illetve a szabályozási környezet 2010-es változása, majd ezt követően a pénztártagok tömeges visszalépése az állami rendszerbe kihívás elé állította a magánnyugdíj-pénztárakat, illetve a magánnyugdíj-pénztári ágazattal rendelkező vegyes pénztárakat.

 

A kihívás kettős: egyrészt életben maradni a jelentősen beszűkült piacon, másrészt alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Az életben maradás lehetőségeit - amennyiben erre a pénztár önállóan nem képes - szigorú törvényi keretek határozzák meg, amelyeknek szintén nem egyszerű megfelelni. A megmaradó pénztárak is meg kell, hogy változtassák eddigi szokásaiknak legalább egy részét, hiszen a befizetések csökkenő volta a költségoldali változást is kényszerűen magával hozza.

 

Ezzel párhuzamosan mind az önállóan tovább élő, mind az "üzleti összefogással" megmaradó (összeolvadó, beolvadó) pénztárak komoly szervezeti és kulturális kérdésekre kell, hogy választ adjanak. A költségek szükséges csökkentésének, másik szervezetbe való integrálódásnak, illetve új szervezet létrehozásának alapja a meglévő működésmód felülvizsgálata, és a kialakult helyzethez történő illesztése, módosítása. A szervezetfejlesztés a felső vezetés szintjén támogatott, tartós erőfeszítés arra, hogy a környezet kihívásaival szemben javítsuk a szervezet problémamegoldó és megújulási folyamatait.

 

A szervezetfejlesztés során vizsgálni és tervezni szükséges:

 

1.    A jelenlegi helyzetet, kiinduló állapotot

-    a változtatás jogszabályi környezet biztosította lehetőségeit;

-    a személyi állomány helyzetét (létszám, képzettség, munkaidő);
-    az infrastrukturális hátteret (telephelyek, helyiségek, berendezés);
-    informatikai infrastruktúra helyzetét (hardver-szoftver elemek, munkaállomások, szervertermek);
-    belső szabályozási környezetet (utasítások, eljárásrendek);

 

2.    A jövőbeni, elérni kívánt állapotot

-    célokat;
-    sikerkritériumokat;
-    elvárásokat.

 

3.    A megvalósításhoz szükséges erőforrásokat

-    időt;
-    pénzt;
-    humán erőforrást.

 

A vizsgálat, helyzetfelmérés természetesen csak az első lépése, kiindulópontja egy komplex tervezési és átalakítási folyamatnak, amely során számos tényezőt szem előtt tartva, hatékonyan, a jövőbeni elvárásoknak megfelelő új szervezet - értve ez alatt mind a működésmódot, mind a humán erőforrást, illetve az infrastruktúrát - kialakul, megkezdi működését.

 

Munkatársaink több éves tapasztalattal rendelkeznek szervezetfejlesztési projektek tervezése, és lebonyolítása területén, mind a versenyszférában, mind a közigazgatás területén. Megközelítésmódunk alapja, hogy a szervezetfejlesztési szolgáltatásainknak szorosan illeszkedniük kell a szervezeti stratégiához mindamellett, hogy a hatékony végrehajtáshoz elengedhetetlennek tartjuk a folyamatmenedzsment elemek alkalmazását. A szervezetfejlesztés stratégiavezérelt szolgáltatás, amelynek végrehajtása szinergiában van a stratégiai tervezéssel és a folyamatok vizsgálatával, újraszervezésével.

 

 

Források:


http://www.economist.com/node/18502013?story_id=18502013
http://www.portfolio.hu/befektetesi_alapok/nyugdij/igy_nez_ki_most_a_magyar_nyugdijrendszer.140148.html
http://www.economist.com/node/18502005?story_id=18502005
http://www-05.ibm.com/hu/social/idos/dn/kutatas.pdf
http://www.rbwm.gov.uk/berks-pension/retired_members_guaranteed_minimum_pension.htm
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény