Hírek

Népszámlálási módszerek, gyakorlatok

 

Hagyományosan egy cenzus úgy zajlik, hogy a kérdezőbiztosok rövid idő alatt bejárnak egy meghatározott területet, és "összeírják", akit ott találnak, azaz kérdőívek segítségével különféle adatokat vesznek fel róluk. A világ számos országában (köztük Magyarországon) ez ma is így történik, de a hosszú történelmi múlt ellenére egyre több állam, a legfejlettebbektől a fejlődésben levőkig, vezet be változtatásokat, illetve kombinál több módszert. De miért is kell átalakítani, ami már évszázadok óta jól működik? - vetődik fel a kérdés.

 

A hagyományos módszer a legfejlettebb, leggazdagabb országok egy részének népszámlálásaiban is használatos; ott például, ahol nincs megfelelő lakcím-nyilvántartás (mint Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, vagy Kanada) egészen a közelmúltig, vagy akár most is ezt a megoldást alkalmazzák.

 

Kétségtelen, hogy a kérdezőbiztosok adatbegyűjtése széleskörű pillanatképet nyújt: egy meghatározott időpontra vetítve a teljes népességet és lakásállományt felméri, és lehetővé teszi a precíz területi elemzéseket is. Ugyanakkor ez az állami statisztikai szolgálat legköltségesebb része, gyakorlatilag mindenkit személyesen meglátogat az állam, és ennek ára van: a költségek döntő többségét a terepmunka teszi ki. A rengeteg résztvevő együttműködése nagyszámú hibára ad lehetőséget, valamint a biztosok személye és sokfélesége is torzító elem lehet az adatok felvétele során. Másik nehezítő tényező a lakossági oldal: jelentős teher, hogy otthon kell lenni ahhoz, hogy a kérdezőbiztos felkereshessen, be kell engedni egy idegent a lakásunkba, és még különféle kérdéseire is válaszolni kell. Nem véletlen, hogy nő a válaszadástól vonakodók aránya, hiszen egyre fontosabb értéknek tartjuk adataink védelmét. A válaszadói hajlandóság csökkenése időnként már az adatok megbízhatóságát is megkérdőjelezi: a legutóbbi, 2001-es brit népszámláláson például a vallásra vonatozó kérdés kapcsán csaknem 400.000 ember, a lakosság mintegy 0,7%-a Jedi lovagnak vallotta magát.

 

Vannak országok, ahol egy-egy népszámlálás nem terjed ki az egész lakosságra, miközben nem rendelkeznek egységes népesség-nyilvántartással sem. Franciaország ismert modellje a gördülő népszámlálás, mely ötéves ciklusokban évenkénti mintavételes adatgyűjtést takar, így a statisztikák frissen tarthatók. Probléma viszont, hogy az adatok teljes körűsége nem biztosított, és a hiányos nyilvántartások okozta problémákat a mintavétel nem tudja megbízhatóan kiszűrni.

 

Teljesen más megközelítésre épül a regiszter alapú módszer, melynek az a lényege, hogy az adatok elsődleges forrása a már létező adminisztratív nyilvántartások köre. Ennek kifejlesztésében és bevezetésében a skandináv országok jártak és járnak élen. A népesség-, munkaerő- és cégnyilvántartások összekapcsolása és népszámlálások során történő felhasználása több évtizede működik Észak-Európában. Norvégia és Svédország állami regisztereken alapuló rendszert alkalmaz, Finnországban és Dániában például több tucat központi nyilvántartás adatainak összefésülése során áll elő a népszámlálás eredménye, igaz, a két utóbbi országban körülbelül 30 év gyakorlat, valamint a részletes lakás- és épület-nyilvántartások megléte is segíti a rendszer zavartalan működését. Két fő előnye van ennek az eljárásnak. Egyrészt csökken a lakosság válaszadói terhe, hiszen csak a legszükségesebb esetben fordulnak hozzá adatokért. Másfelől pedig, és talán ez a legfontosabb: az ára. A hagyományos módszert követő Amerikai Egyesült Államokban, ahol idén zajlik népszámlálás, az egy főre jutó költségek körülbelül 36 $-t (kb. 7.780 Ft), míg Finnországban 0,2 $-t (kb. 45 Ft) tesznek ki. Külön előny, hogy az így nyert adatokat egyéb központi statisztikai célokra is fel lehet használni, tetszőleges gyakorisággal frissíthetők, ráadásul könnyebben felismerhetők a változások, trendek, hiszen ugyanazoknak az adatoknak az alakulását követik nyomon. Ez utóbbi bizonyos helyzetekben hátrányt is jelenthet ugyanakkor, hiszen mindig ugyanazokból a változókból kell kiindulni. Ennél sokkal nagyobb problémát jelent viszont a regiszteres módszer alkalmazásának elindítása: szükség van a pontos, naprakész, folyamatosan karbantartott nyilvántartásokra, ezek összekapcsolására és a jogszabályoknak megfelelő használatára. Ez viszont jelentős pénzt, munkát és megfelelő jogalkotást feltételez, azaz ahhoz, hogy később olcsón működjön a rendszer, egy kezdeti nagyobb beruházásra van szükség. Mindezek ellenére egyre több ország ítéli úgy meg, hogy érdemes átállni, 2011-ben például Ausztria és Szlovénia először fogja a regiszteres népszámlálást alkalmazni.

 

Egyéb országok, például Hollandia, Németország, Törökország és Svájc kombinálva használja a fenti módszereket, azaz regiszter-alapú népszámlálást tartanak, kiegészítő adatfelvétellel pontosítva. A Hollandiában alkalmazott megközelítést virtuális népszámlálásnak nevezik, lényege az, hogy a nyilvántartásokban szereplő adatokat mintavétel útján kiegészítik azokkal, melyek nem szerepelnek a központi adatok között, és ezeket a személyi azonosító szám segítségével össze is kapcsolják. Így biztosítottá válik a regiszter-alapú megközelítés naprakészsége és rugalmassága.

 

Magyarországon 2011-ben tartanak népszámlálást, mely az első európai uniós cenzusunk lesz. Feltehetőleg ez lesz az utolsó, hagyományos módszeren alapuló magyar népszámlálás, a rendszer átalakításra vár. Nemrégiben uniós program indult arra, hogy az államok kevesebb adatot kérjenek be polgáraiktól, a meglevőket viszont hatékonyabban használják fel. Ebbe a gondolatmenetbe illene a magyar állami szervezetek adatainak népszámlálási felhasználása, amely ugyan fejlesztéseket igényelne, de óriási állami megtakarítást eredményezne. Ebben az izgalmas feladatban magas hozzáadott értéket jelenthetne az L-IT Group szakértőinek az államigazgatási informatikai fejlesztések lebonyolításában szerzett tapasztalata.

 

 

Források:

 

http://www.mstnet.hu/cikkek/_doku/nepsz_WJ_felkeszules.pdf

http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&place=lapcom&nID=435764

http://www.economist.com/node/16590962

http://doktori.btk.elte.hu/lit/rozsagabor/diss.pdf

http://www.officemuseum.com/data_processing_machines.htm

http://www.scienceclarified.com/dispute/Vol-2/Should-statistical-sampling-be-used-in-the-United-States-Census.html

http://www.outlookindia.com/article.aspx?265604

http://www.guardian.co.uk/technology/2008/jun/05/freeourdata.whitehall